4.rész: naega a hirekben? nane..:o

Felmentem a házba, ahogy beértem anyuék egyből letámadtak.
-Ezt meg , hogy merészelte?- hitetlenkedett eomeoni felháborodva
-Ki és mégis mit?- nem értem..most mi baja van?
-Nem fizette ki a marhahúsos menüt, felháborító- háborgott tovább
-Ez komoly? Csak a kaja miatt vagy így kiakadva?- illetődtem meg
- Először érted is aggódtunk,de aztán mivel jól vagy...- folytatta appa
-Nektek csak a kaja számít, bár mit is várhatnék?!- fújtam ki a levegőt
Bementem a szobámba. kb. 6x6 m2  -es a szobám, azon belül van egy tetőtér ,  ami olyan kicsit hogy,oda van beépítve   a franciaágyam , oldalt van két kis polc és a fejem felett egy tetőablak. Az ágyamhoz egy kis 3 szintes létra vezet fel. A szobámban van egy íróasztal, egy macska kaparó  a cicámnak és még 3 szekrény.
Bongminah egyből odajött hozzám, és a lábamhoz bújt, egyből felvettem és kicsit megcirógattam.
Felmásztam az ágyamhoz és vittem Bongminaht is magammal.
Az ágyamon ott volt a laptopom, amit még karácsonyra könyörögtem ki.
Felnyitottam, majd felnéztem facebookra , egy csomó ember jelölt be, és nagyon sokan írtak az üzenőfalamra  . Olyanokat mint pl: 'Gratula:)' ' A nemzet hőse.!' ' Köszi hogy elkapattad.!:D'
~ Ezt nem értem...mi ez a sok dolog?~ mire a gondolatom végére értem  valaki ó hangosan berontott az ajtómon majd gyosan felkempelt hozzám és behuppant mellém.
- Hya! Sung Min! ne ijesztgess  - hozta rám a szívrohamot a legjobb barátnőm
-Jó-jó..de most ez nem fontos. Ezt nézd!- és bekapcsolta a tv-t
Hirekben :
' Ez a lány lett a nemzet hőse! Még csak 17.éves de már segíti a rendőrök munkáját. A Trefl irodaháznak borsot tört az orra alá, ugyanis úgy néz ki , hogy valamilyen úton-módon kapcsolatban állnak a nemzetközileg keresett Bae Jung Nammal , aki nem mellesleg drogkereskedő.
. Erről a cég elnök asszonyát kérdeztük , akinek ez volt a válasza:
' Sajnálom, de egyenlőre  nem mondhatok semmit csaz azt, hogy mihamarabb megfogjuk cáfolni ezt a tényt valós alapokkal. a többi egyenlőre nem publikus. Kamsahamnida.!-

Choi Myung Gil POV.

Már az irodámban ültem az asztalom mögött amikor belépett az egyik alkalmazottam.
-Hahh.. felháborító, mégis hogy képzelik, hogy velünk hozzák egy névre azt a senkiházi szerencsétlen barmot?- csak úgy dőltek belőlem a szavak..az idegességtől
- Te! Ez mind a te hibád ! Azt mondtad, hogy eltudja intézni, hogy több pénzt hozhat be a cég javára.-
-Asszonyom! Nem én tehetek róla, hogy ilyen nyomorultan végezte a munkáját .- mentegetőzött
-De hát a maga rokonja az isten szerelmére .! Bae Lee Seo!-
-Rendben!rendben, összehívok egy  sajtótájékoztatót ma délutánra, magának csak azt kell tennie amit mondok- magyarázta

Hee Ra POV:
-Sung Min?! ez mégis mit jelentsen? mért lettem  berakva a hírekbe?- Aishh..!- dörzsöltem össze a hajam mind két kezemmel
-Hmm..milyen helyes az a srác ott mögötted- bambult el miközben nézte a híreket- Én tudom ki az.-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Mi? mesélj csak róla nekem..- hát igen án meg a leplezés külön műfaj vagyunk
- Jólvanna, ki ne írd  a homlokodra , hogy tetszik x meg y  - nevetett ki
- Sikirat.! na de lágysziiii- könyörögtem neki- Jaebal.!- kiskutya szem akció bevetve
-Koure...de előtte hozz nekem valami nyam-nyamot..- pirult el
 -Omo! te meg a hasad..mindig megőrjítetek- nevettem ki

Myung Gil POV:

- Kamsahamnida , hogy elfáradtak ma ide- mosolyogtam ezekre az idióta storyra éhes kis senkiházikara
-Azért hívattam ma ide önöket, hogy tisztázzam az ügyet egyszer ,s mindenkorra  !- és ezennel  bele is kezdtem a  '' segíts magadon és a cégeden'' project be 

3.rész: Omo! ez a pasi *o*

    A meglepődöttség teljes mértékben leolvasható az arcomról ebben biztos vagyok.
-Hogy sikerült lereagálnod ezt a bonyolult és félelmetes helyzetet ?-
-Hány éves vagy?-
-Kérlek válaszolj!-
-Melyik utcában történt ez a bizonyos eset?-
- Le tudnád írni a menekülő arcát?-
     Csak idiótán bambultam a tudósítókra, a szaftos story -ra éhező sajtósokra, akik csak záporoztak a kérdéseikkel.
Kijött 3 alak az épületből.
Hátulról valaki megfogta a vállam megállt mellettem és helyettem válaszolt.
-Sajnálom, de ezek az adatok egyenlőre nem publikusak.-
Han Byeol volt az.
-Parancsnok, később a rendőrség nyilvánosságra hozza az információkat?- kérdezte egy kotnyeles újságíró
-Minden bizonnyal- és megejtett egy  őrülten szexi mosolyt
-Gyere menjünk, hazaviszlek- súgta nekem oda
A vállamnál fogva elkezdett lefelé tolni a lépcsőkön, át a tömegen.
    Beszálltunk az autóba és elindultunk.
-Hova vihetlek?- kérdezte mosolyogva és az utat pásztázta közben
-Fűzfasor 03. Chenet Ramen étterem, amúgy a szüleim..?-
-Ne aggódj, épp ők is hazafelé tartanak- hogy tud ennyit mosolyogni?
Beértünk az utcánk elejére és meg is álltunk hisz a sarkon van az étterem és felette a házunk.
-Köszönöm, hogy megmentettek és külön a haza szállítást is magának- hajoltam meg az ülésben.
-Na ezt ne!- vigyorgott rám
-Öhh..mit ne?- lepődtem meg
-Ne magázz..elolvasta az aktádat és még csak 17 éves vagy, viszont én is még csak 21 és ez a parancsnoki meló is csak azért van mert a nagyfőnök , aki nem mellesleg az  apám..lebetegedett és én helyettesítem..engem nem érdekel ez a rendőri állás- vigyorgott
- Oh..akkor tegezlek és nem leszek ilyen tisztelet tudó - mosolyogtam rá vissza
-Nem jössz fel egy kávéra/teára?-
-Szivesen mennék de a munka kötelez..viszont szavadon foglak!- kacsintott egyet, majd közben kiszálltam az autóból és ismét meghalotam
-Rendben- nevettem el magam- akkor szia- integettem neki és közben mosolyogtam
- Viszlát *Miss* Hee Ra-shii- intett
Mosolyogtam rá majd megfordultam és elindultam befelé miküzben ő elhajtott
~ Omo! ez a pasi..utána kell járnom~  

2.rész: Ezt megúsztam :O:D

 


      Szirénák hangját hallottam és a férfi arcán kétségbeesést láttam..nem értettem,hogy mégis mi ez a helyzet előttem.
Csak azt láttam, hogy rendőr autók vesznek körbe minket a szűk utca mindkét oldaláról
~Omo!Most meg mi van?~ gondoltam magamban
-Bae Jung Nam!A rendőrség körbe vette,kérem adja fel magát!MOST-hallottam egy hangot a kihangosító mögül.
Néhány másodperc felforgása alatt, igen veszélyes helyzetbe kerültem,arra eszméltem fel hogy pisztolyt szegeznek  a fejemhez.
~Persze, hogy pont ma, pont erre kellett jönnöm. Most mégis mit csináljak?Hya..~
-Ha nem tűnnek el végzek ezzel a lánnyal!-fenyegetőzött
-Psszt!*sziszegtem*Maffia úrság ,vagy akárminek is nevei magát, ha lelő engem,ha nem így is, úgyis elkapják magát..teljesen egyedül van, nem menekülhet.-
-Maradj csendben szépségem, vagy golyót eresztek abba a szép kis buksidba  ami neked nem lenne jó..megértetted?-féloldalas mosolyra húzta a száját
Közben a rendőrök lázasan gondolkodtak, hogy mégis mi a fenét csináljanak , nekem viszont közbe eszembe jutott valami.
~ Mi lenne , ha rátaposnék a lábára? Akkor esetleg kitudnám verni a kezéből a pisztolyát..a filmekben szokott működni..kitudja lehet itt is segíteni fog~
Teljes erőmből ráléptem a lábára, majd kicsaptam a fegyvert a kezéből, úgy néz ki a rendőrök fogták az adást, egyből letámadták és engem addig valaki kivitt a tömegből..azt hittem hogy ezután mehetek utamra,de tévedtem.
Beültettek egy autóba és a körzeti rendőrkapitányság felé vettük az irányt .
Megálltunk a kapitányság előtt, majd bevezettek az ajtón.
Igen rideg az egész környezet, fehér és szürke falak, komor és fáradt emberek járkáltak az épületben..igen borzasztó lehet itt dolgozni.
Felvezettek a lépcsőn, ami viszont igazán szépen ki volt dolgozva , gyönyörű mogyoró barna színe volt és le volt lakkozva.
Amint felértünk az emeletre egy szobához kísértek.
Beültettek, egy ilyen kihallgató féleségű helyre , ami megint csak komor hangulatot tükrözött.
~ Ez egy ilyen embernek mint én nem való~
Gondolkoztam el ezen, miközben levették az adataimat és gondolom értesítették a szüleimet.
Beült velem szemben egy 20-as éveiben járó férfi , aki nem mellesleg igen csak helyes és szimpatikus volt.
-Szia! A nevem Kang Han Byeol .Téged hogy hívnak?-mosolygott rám
-Park Hee Ra-kicsit megszeppenve válaszoltam.
Még mindig megvoltam lepve a történtektől.
-Kérlek, mesélj el mindet, amit tudsz a történtekről-
Én elkezdtem mesélni a legelejéről beleértve a 35.000 woon-os történetet is *ke-ke-ke*
Han Byeol parancsnok megköszönte a segítségem és beküldte hozzám apuékat, akik idő közben kicsit megilyedve megérkeztek.
Nekik is elmeséltem mindent miközben lefelé mentünk a kijárat felé.
Kiléptünk a főbejáraton és váratlan dolog ért, amire nem gondoltam volna.

Komi és jön a folytii:P:DD <3

1.Rész :Ez pontosan 35.000 woon lesz.!;DD

Sohasem voltam az a 'jókislány' feeling, anyámék orra alá mindig borsot törtem..de egy nap..
Ezennel elkezdem az én történetem

Szombat:

-Hya! Megmondtam, hogy én nem megyek abba a tetves iskolába!-erősködtem, de minden eldőlni látszik
-Hee Ra, ne igy gondolj rá, gondolj úgy rá, hogy egy elit iskolába fogsz járni-fontoskodott anya
-Anya! nemrég még fikáztad azt az iskolát..ebbe valami sántít de nagyon..- gondolkodtam el a történteken o.o
Odaspuriztam anyu elé, alulról az arca felé közeledtem,megálltam és fenegetően pislogtam fel rá.
-Son Ga In! Most mond el,mit tervezel az ÉN élettemel?!-
-Hát..szóval..elég sok, helyes és persze gazdag srác..esetleg ha megtetszenél valamelyiknek..és
-Na nem! erre ne is gondolj!- szakitottam félbe
-Gondolj már anyádékra is!-
-Uristen, te még csak nem is rám gondoltál-képedtem el
-Dehogynem- mosolygott rám
-Hmm-elmosolyodtam, majd hirtelen semleges arcot vágtam- Nem Hiszek neked
-Hát..öhh..-fogta magát és elszaladt
~Ez komoly?...úgy viselkedik mint egy gyerek~

 3 nappal ez elött:

-Hee Ra-ah..kérlek vidd ki ezeket az ebédeket erre a cimre.
-IL WOO! tá-tá-tá-közben Ga in *anya* ingatja a fejét- nem gondolod hogy túl sok mindent akasztasz a nyakába?
-Anyuka.., amíg te dolgozol és én meg főzök az étteremben, van akinek ezt ki is kell szállítania-vágott magyarázó fejet apu
-Aissh!Te semmit se javulsz!- förmedt rá anyu

Hee Ra-nál:

~És már megint én..Hya! tudom hogy nem vagyok jó tanuló és okos se , hogy otthon üljek és tanuljak egész nap, de legalább inspirálást adnának arra hogy tanuljak de semmi..haa~
Éppen egy szűk utcán sétáltam át a kiszállítandó kajával *azért gyalog mentem mert nem volt messze a cim * amikor valaki nekem jött
~Oda a kaja és pont nem kedves pillanatomba botlott bele ez az illető~
-Ajushi.!Hya..mégis mit képzel? Aissh ezt nekem kikéne szállítanom
-Aigoo!Vigyázz már az útből- próbált arréb tuszkolni
-Na nem.! azt gondolta , hogy ezt  szó nélkül hagyom ?! kifizeti + borravalót is ad, amit akárhogyan is számolok 35.000 woonba fog fájni magának
-Ne szórakozz velem kicsilány..most nem..

És ebben a pillanatban történt életem legizgalmasabb és egyben legfurcsább eseménye